Ház udvar kerítés.Kerítés,határvonal a miénk,és a többi között. A külvilág és életünk mezsgyéje.Belül minden olyan amilyet megszoktunk és ismerünk.Tudatosan vagy nem de mi alakítottuk.Mindenki a magáét.Aztán húzott egy vonalat hogy idáig és ne tovább,ide nem jön be csak akit és amit én akarok.Ez eddig tiszta mert kell a saját,ilyen világban élünk.
De...
Vannak azok a teremtmények akik emberi arccal és testtel mégis valami misztikus túlvilág gnómsággal állnak határaikon belül,vagy előtt,esetleg ülnek ugyanilyen meghatározható helyeken.
És néznek.Nézik a külvilágot teremtett létük biztonságából.Kívül a változás belül a maradó rothadás és változatlanság,mert az ilyen gnómok világában minden áll.És köpnek a fejlődésre és hőzöngve őrjöngve ordítanak mindenre ami kialakult a külvilágban.A határaik előtt haladó emberi fejlődést vizslatják és boncolják tompafényű tudatlan szemeikkel.Esetleg megfordul a fejükben hogy ez mikor történhetett vagy bezzeg az én időmben.És nem értik csak támadnak azokkal a nézésekkel és szemekkel.Ott a kerítésük mögül leskelődve és megfertőzve irigységükkel minden arra haladót.Próbálva bűntudatot és paranoiát táplálni beléjük.De csak kevesen vannak olyanok mint én hogy ezen elgondolkodjak és írjak róla próbáljam megfejteni.Mert a határon túli világ általában a "szarokbele" világa.De ők ott állnak néznek , ha jön a sötét visszavonulnak áporodott valóságukba ahol muszáj tettek és elcseszett lehetőségek démonai gyalázzák lelküket és gondolataikat.De ugyanezek a démonok vezetik ki őket másnap megint a kerítéshet hogy nézzék a gyorsított felvételben változó világot a sajátjukon kívül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése