2013. augusztus 22., csütörtök

Törött méz

Tört vagy.
Mert nem úgy és nem akkor szóltak hozzád amikor kellett vagy muszáj lett volna. 
És Te indultál, kurvának,éjszakai lénynek , valaminek hogy ezt a horpadást torokkal, orroddal, nyálkahártyával, gyomrodban langyos útravalóval bármikor térdelve elnyeld. Repedt vagy. 

Tört  vagy. Mert a matektanárod nem ismerte meg Benned Einsteint, és a húr elmélet egyik,
pontosabban Marsig nyúló szálára akasztod fel Magad, hogy a Hold tartja egódat.  Azon hörögve fuldokolsz és nyeled habos, rózsaszín véred.

Tört vagy.
Tükör darab, aminek két oldala van, egyensúlyozik  jelen, jövő, fasizmus, proletár diktatúra... buddhista, keresztény, zen, new vawe a lelkedben.

akarod tűröd mert tükörrel és képeddel terhelt mindennapod.
Elindulsz nyomod tolod darálod . Vereted este, csapatod éjszaka orgazmus ha futja. 

De az is csak darab, mert nem Te vagy.
Darab mert tanultad nem élted.
Forgató délibáb, rendező száján az utasítás. 

Tört vagy. Feled keresed.

2013. augusztus 14., szerda

Takarítás

Nálam hagytál valamit.
Tudom,
Mert tusolás közben, amikor a habok versenyt futottak a csempén,
Az illatod megtámadta az orromat.
Egy üres flakon, benne az esszencia,
Amitől bizsergett bántó harapásod nyoma.

Te is itt felejtetted magadat.
Bár nem csak itt.
Az utolsó tízen pár évemben is.
Benne minden térben ahol valaha,
Laktam, tengődtem, földön aludtam.
Hullámcsatok, miattad ordítva hányós hajnalok.
Szilánkok, a torkomon akadó hajszálaid.

Te, és Te és Te...
Egy kósza orgazmust hagytál nálam pattogni a falakon,
A takarók alatt és a párnákon.
Nyögéseket amiket aztán más lány nyelt le,
Vagy zihálta teli tüdővel nevetve.

És Te könyveket könnyekkel,
Te vitákat pecsét nélkül,
Te a bánatodat,
Te az alkoholista családodat!

Te pedig a halott barátodat.

Köszönöm Nektek.

És most vigyétek.
Hozzátok színes szemeteszsákjaitokat,
Amit lelketeknek neveztek,
És pakoljatok.

Kitakarítok utánatok.