2013. augusztus 14., szerda

Takarítás

Nálam hagytál valamit.
Tudom,
Mert tusolás közben, amikor a habok versenyt futottak a csempén,
Az illatod megtámadta az orromat.
Egy üres flakon, benne az esszencia,
Amitől bizsergett bántó harapásod nyoma.

Te is itt felejtetted magadat.
Bár nem csak itt.
Az utolsó tízen pár évemben is.
Benne minden térben ahol valaha,
Laktam, tengődtem, földön aludtam.
Hullámcsatok, miattad ordítva hányós hajnalok.
Szilánkok, a torkomon akadó hajszálaid.

Te, és Te és Te...
Egy kósza orgazmust hagytál nálam pattogni a falakon,
A takarók alatt és a párnákon.
Nyögéseket amiket aztán más lány nyelt le,
Vagy zihálta teli tüdővel nevetve.

És Te könyveket könnyekkel,
Te vitákat pecsét nélkül,
Te a bánatodat,
Te az alkoholista családodat!

Te pedig a halott barátodat.

Köszönöm Nektek.

És most vigyétek.
Hozzátok színes szemeteszsákjaitokat,
Amit lelketeknek neveztek,
És pakoljatok.

Kitakarítok utánatok.

Nincsenek megjegyzések: