Negyven fok a flaszteren, olvadnak a kirakatok és csorognak a neonfények.
Vibráló tócsákat alkotnak amikben a lábad elmerül,
útban valamelyik lélekvesztő második otthonod felé.
Ajtó nyitva, és az ismerős hangkavalkád, mint a komornyikod fogad.
Arcok folnyak szépen, lassan.
Kis idő, és az éjszaka cirógatása, karöltve a nyári hormonelszabadulással,
megteszi a hatását.
A kezek, és az ajkak közös kapkodó megegyezéseket kötnek.
Eggyé válnak a dolgok
Nincs tétovázás, nincs különbség.
Az erkölcsök a bejárat előtt toporognak, és álszent transzparenseket lóbálva ordibálnak.
De idáig már nem hatol be a hangjuk.
Itt béke van, és együttműködés.
Közös érdekek a csókokban, és békeszerződések amik kimondják,
hogy menni kell.
Menni, és mélyebb szorosabb kapcsolatokat építeni,
a párnák, lepedők és ágyak tárgyaló termében.
Bár ha ezek az egyeztetések jól haladnak,
akár még a konyhapult is tárgyaló asztallá válhat.
