tenderli

...és a tinderen tenderly hírdeted a tested,
mint a legjobb tendert.
Hogy valaki érintsen már,

érezzen,

karmoljon,
harapjon...

De úgy,

hogy a reggeli kávé zacc instagrammra legyen mérve, 

hogy megszülessen a filterezett tökéletes pillanat...
végre.

Amire vágysz, mióta cosmo eszedet tudod.

A hétköznapi életedet anyáddal, apáddal meg már unod.
Mert olyan prolik, fásultak és szürkék lettek abban hogy felneveltek.

Te meg nyalod a körutat hogy a flaszteren te legyél a reggeli biznisz klassz királynő.

Ilyen ez az élj mának mámor 2014 ben.

Törött méz

Tört vagy.

Mert nem úgy és nem akkor szóltak hozzád amikor kellett vagy muszáj lett volna. 

És Te indultál, kurvának,éjszakai lénynek , valaminek hogy ezt a horpadást torokkal, orroddal, nyálkahártyával, gyomrodban langyos útravalóval bármikor térdelve elnyeld. Repedt vagy. 

Tört  vagy. Mert a matektanárod nem ismerte meg Benned Einsteint, és a húr elmélet egyik,

pontosabban Marsig nyúló szálára akasztod fel Magad, hogy a Hold tartja egódat.  Azon hörögve fuldokolsz és nyeled habos, rózsaszín véred.

Tört vagy.

Tükör darab, aminek két oldala van, egyensúlyozik  jelen, jövő, fasizmus, proletár diktatúra... buddhista, keresztény, zen, new vawe a lelkedben.

akarod tűröd mert tükörrel és képeddel terhelt mindennapod.

Elindulsz nyomod tolod darálod . Vereted este, csapatod éjszaka orgazmus ha futja. 

De az is csak darab, mert nem Te vagy.

Darab mert tanultad nem élted.

Forgató délibáb, rendező száján az utasítás. 

Tört vagy. Feled keresed.

Takarítás

Nálam hagytál valamit.
Tudom,
Mert tusolás közben, amikor a habok versenyt futottak a csempén,
Az illatod megtámadta az orromat.
Egy üres flakon, benne az esszencia,
Amitől bizsergett bántó harapásod nyoma.

Te is itt felejtetted magadat.
Bár nem csak itt.
Az utolsó tízen pár évemben is.
Benne minden térben ahol valaha,
Laktam, tengődtem, földön aludtam.
Hullámcsatok, miattad ordítva hányós hajnalok.
Szilánkok, a torkomon akadó hajszálaid.

Te, és Te és Te...
Egy kósza orgazmust hagytál nálam pattogni a falakon,
A takarók alatt és a párnákon.
Nyögéseket amiket aztán más lány nyelt le,
Vagy zihálta teli tüdővel nevetve.

És Te könyveket könnyekkel,
Te vitákat pecsét nélkül,
Te a bánatodat,
Te az alkoholista családodat!

Te pedig a halott barátodat.

Köszönöm Nektek.

És most vigyétek.
Hozzátok színes szemeteszsákjaitokat,
Amit lelketeknek neveztek,
És pakoljatok.

Kitakarítok utánatok.

Olvadt

Negyven fok a flaszteren, olvadnak a kirakatok és csorognak a neonfények. 

Vibráló tócsákat alkotnak amikben a lábad elmerül, 

útban valamelyik lélekvesztő második otthonod felé.

Ajtó nyitva, és az ismerős hangkavalkád, mint a komornyikod fogad.

Arcok folnyak szépen, lassan.

Kis idő, és az éjszaka cirógatása, karöltve a nyári hormonelszabadulással,

megteszi a hatását.

A kezek, és az ajkak közös kapkodó megegyezéseket kötnek.

Eggyé válnak a dolgok

Nincs tétovázás, nincs különbség.

Az erkölcsök a bejárat előtt toporognak, és álszent transzparenseket lóbálva ordibálnak.

De idáig már nem hatol be a hangjuk.

Itt béke van, és együttműködés.

Közös érdekek a csókokban, és békeszerződések amik kimondják,

hogy menni kell.

Menni, és mélyebb szorosabb kapcsolatokat építeni,

a párnák, lepedők és ágyak tárgyaló termében.

Bár ha ezek az egyeztetések jól haladnak,

akár még a konyhapult is tárgyaló asztallá válhat.

Re-Launch

Nah akkor, mivel kedvenc Balogh Zoltán barátom, annyi sör mellett és annyiszor rugdosta már a seggemet, így tényleg és frankón újra lövöm a blogot. Pontosabban, életet és postokat a blogom seggébe.

Egyelőre ez lesz a kinézet aztán majd alakítok rajta, és bővülni fog egy-két témakörrel is a dolog, főleg szakmai jellegű dolgokkal. Igen azt is leírom hogy milyen szakmai jellegű dolgokkal.

Bónusz saját materialok amiket ebben a szakmában lőttem, és lövök.

Kézcsók mindenkinek.

B

2011.08.18

Na, most nézem csak hogy én milyen régen írtam :D Két éve körülbelül. Pontosan azóta amióta Bp. n tartózkodom :D
Azt hiszem itt az ideje hogy ismét útjára indítsam szó hordáimat, és gondolat hadseregeimet...

Rövidesen visszatérek valami finom irománnyal addig is minden jót!

B

Mozi

Kedves mindenki,
egy újabb papírfecni történet ami nem papírra vetődött hanem telefonba.Tehát legyen sim kártya szösszenet,csak hogy pontosak legyünk.
Erről az éjszakáról tudni kell hogy furcsán indult de hajnali kapualjban csókolózással és mosollyal ért véget ami azóta is folyamatos.Mármint a mosoly mert a csókok most egy időre hazaköltöztek.
Tehát a sim kártyám tartalma most jön ide.Már visít ordít hogy rakjál már fel...:D

A SIM kártya tartalma:

Hétvégi mozizás,
Éjszaka nyitnak a kapuk,
Sötétedéssel jönnek a vendégek.

Alkohol gépész,
Illegális vetítő.

A finoman folyó film
Utolsó cseppjei után vonul a közönség,
Utcákat boncolni,
Csobogó,ferdült gondolataikat belemélyeszteni,
Az összetört álmokkal beterített aszfalt velejébe.

Flaszterről jelentem

Kézcsók és kalap megemel.Üdvözlöm önöket kedves hölgyeim és uraim.Mostmár innen a pesti flaszterről.
Beindult a verbálvidámpark és kezdem szépen boncolni az új környezetet.Ezután a hatalmas szürkeség miatt bekövetkezett hallgatás után újra indul a verkli.
Remélem ki tudom elégíteni szószomjukat és fogalmazágátlástalanságommal egy kicsit megutaztatom önöket.

Tehát a postgalambok kilövésre készen,én figyelek írok és kalandozunk.

minden jót


B

Lovagok

Tudod vannak ezek a lovagok...
Fényes páncél,szabályok,erények,sárkány kaszabolás,szűzlánymentés.Valami ilyesmi lehetett évszázadokkal ezelőtt.
Tudod most is vannak ezek a lovagok...
Csillogó páncél helyett pasztell színekben játszik a páncéljuk.Feljegyzett szabályaik már nincsenek,csak ösztönök és régi idők tisztessége motoszkál lelkükben.Száz éveken át érződik elődeik tanítása.
Szűzlányok éppen akadnak de már nincs kit megmenteni mert a rózsaszínbőrű flitter pikkelyes sárkányok megtanulták hogy csillogással külsőségekkel bármit elérnek.A szűzlányok,úrhölgyek és királylányok sem menekülnek már tőlük.Nekik a sárkányok tetszenek.
Tudod vagyunk mi lovagok...
Nem látsz és nem hallasz minket.Vizuális ingerküszöb alatt közlekedünk.Létezésünket csak az ajtók előre kinyitása,az elejtett tárgyak visszakerülése a kezedbe és a kérdés bizonyítja amit felteszel magadban az ilyen hétköznapi megmagyarázhatatlanságok után....
Ez most mi volt?Volt itt egyáltalán valaki?

A fene nagy szabadságunkban elfelejtettük ápolni azt akik vagyunk.Társadalmi és egyéni szinten is elvesztünk a szabadon választás ordítóan tukmáló fénytörésében.
Minden kultúrával foglalkozunk és acsarkodunk érte, csak a miénkkel nem.
Aki pedig igen az messiásnak érezheti magát és ne csodálkozzunk a megnyílvánulások radikalitásán.

Ezt bővebben nem akarom kifejteni mert felesleges.Annyira összetett és sokrétű ez az egész.Mint mi emberek,akik nem vagyunk képesek a legalapvetőbb értékeket sem megtartani és fel eleveníteni.Felemelni a hangunkat ha valaki bunkó az utcán és egyéb nyalánkságok.
Tipikus viselkedés hogy próbáljuk másra terhelni a felelősséget.Pedig mi a polgárok hagytuk hogy idáig jussunk.Mi akik az utcán járunk és átélik ezeket a helyzeteket mégsem tesznek semmit.

Ilyen összefogásban kellene gondolkodnunk nem politikaiban.